Ezt a cikksorozatot, jó néhány évvel ezelőtt írtam meg, a régi blogomon. Ez képezte az alapját később, a nyomtatásban is megjelent önéletrajzi írásomnak (KINVA KÖNYV), gondoltam igazán ide illik, ennek a személyes blognak az oldalaira. Azt mondják a gyermekkor első néhány évében szerzett tapasztalatok egy egész életre meghatározóak lehetnek egy ember életében. azt hiszem így volt ez velem is.
Az előző bejegyzésben elmondtam hogyan ért véget a vállalkozásom, és arról is beszéltem milyen esemény indította be nálam a festészettel való intenzívebb foglalkozást ezt ide kattintva olvashatod el. Ebben a bejegyzésben elmondom, hogyan vált a festészet hobbi helyett megélhetéssé.
Tehát a történetben 2006-2007 telén járunk. Karácsony előtt befejeztem az utolsó lakásfestő munkámat, és közben jó két hónapja már nagyon aktívan festettem, jóformán minden szabadidőmben. Ez idő alatt főleg hétvégeken és hétköznap esténként jutott idő festésre. Anyagi lehetőségek és festékek hiányában előszőr olcsó színező pasztákkal dolgoztam, majd Lidli áruházban vásárolt szintén olcsó festékekkel. Mivel volt egy csomó színező pasztám, így akkor éppen akrilfestékeket vettem, mert azokat össze tudtam egymással keverni, hiszen ezek a kötőanyagot is tartalmazó színező paszták, lényegében akril festékek, vagy ahhoz nagyon hasonló anyagok. A két ünnep között már nem volt munkám így egész napokat képes voltam a festészettel foglalkozni. hihetetlen lendületben voltam, mindenféle témát festettem.
Közben beköszöntött a január, a 2007-es évbe léptünk. Munkám továbbra sem volt, gyakorlatilag egész januárban csak festettem a képeket és közben szóró lapoztam, hátha valami alkalmi festőmunka beugrik. Persze ki akarná éppen januárban kifestetni az otthonát? Pénzünk ha szűkösen is de volt, hiszen a december elejére befejezett lakásfestés árát január elején fizették nekem ki, így a januári megélhetésünk meg volt, de egyéb pénztartalékok hiányában nem tűnt túl rózsásnak a helyzet.
Eközben egy egészen szép kis festmény portfólióm gyűlt össze.
Ekkor történt egy érdekes eset.
Legidősebb lányunk Adrienn, aki akkor már 20 éves volt. Megrendelt magának egy mobiltelefon tartót a Vatera.hu-n. Engem kért meg, hogy a számlámról utaljam át a vételárat, mert az ő számláján éppen nem volt pénz. A tranzakció lebonyolításához be kellett lépnem a fiókjába, és ekkor elém tárult a vatera világa, melyet előtte nem igen ismertem. A tok amit rendelt rendben megérkezett, emlékszem egy ilyen horgolt, zokniszerű tok volt elég furcsa telefontoknak így férfiszemmel de nem is ez a lényeg. Mivel időm akadt elkezdtem bújni a vaterát. Lenyűgözött, hogy micsoda sokféle dolgot árultak ott, és sokszor elképesztően kedvező árakat láttam. Napokig csak az oldalt figyeltem, mindent alaposan megnéztem, ilyenkor az elmém mindig egyfajta furcsa elemző üzemmódba vált, és többnyire így születnek nálam a nagy dolgok. Most is így volt. Akkor még nem tudtam, hogy hogyan, de éreztem, hogy valami meghatározó dologra bukkantam.
A január többi része így telt, nap mint nap festettem, majd egy kicsit vateráztam is, néha pedig szóró lapoztam. Őszintén megmondom feleségem kissé kezdett feszültté válni. Többször beszéltünk arról, hogy esetleg elmehetnék alkalmazottként valahová, de persze ehhez nekem nem fűlött a fogam. Nem arról van szó, hogy nem akartam dolgozni, hiszen előtte is mindig dolgoztam. Inkább az önbecsülésem nem akarta elfogadni azt, hogy 7 év független vállalkozói életformát egy alkalmazotti munkavállalásra cseréljem. A lelkem mélyén ezt a teljes kudarcom beismerésének éreztem, és féltem ettől a beismeréstől. Azt hiszem az egóm akadályozott meg ebben, és milyen jól tette. Furcsa dolog ez az egó. Néha szükség van rá és előre visz az életben minket, máskor pedig egy megveszekedett átok, ami csak nyomorba taszít. Nagyon kétélű fegyver. Mindenesetre én akkor éppen a jó, a tompa végén álltam ennek a pengének.
Szóval a rám jellemző optimizmussal néztem a láthatatlan jövő elé. Mindig harcos típus voltam, a feladás rám egyszerűen nem jellemző. Mikor Laja barátommal amatőr kocsmai sakkbajnokságokra jártunk régen, akkor is mindig végig játszottam a partit. Ha már csak a királyom maradt fenn, én akkor is végig játszottam. Mindig cikiztek emiatt, mert a profi versenyzők ilyenkor feladják és új meccsbe kezdenek. De én tudtam, hogy nem adhatom fel. Mert bár egy királlyal nem győzhetek, de kis százalék esélyem volt arra, hogy patt legyen, ami nem vereség csak döntetlen. kb. 20 meccsből egyszer ez sikerült is, ( meg kb. 2-3 x győztem, a maradék 16-17 meccsben pedig vesztettem). Az életben is mindig pattra játszottam a vesztes helyzetben, ha pedig végül mégis vesztettem, akkor úgy fogtam fel, most végre van lehetőségem egy új meccsben visszavágni. Így volt ez most is. Nem adtam fel, tudtam nem állhatok be a mókuskerékbe, mert akkor a lehetőségeim elől elzárnám magamat. Igazából bíztam abba, hogy bejön egy megrendelés valami lakásfestésre, tudtam tavasszal majd úgyis lesz munkám bőven csak addig kell valahogy átvészelnünk.
Aztán egyszer csak megvilágosodtam.
Már hetek óta néztem a vaterát. Felfedeztem, hogy rengeteg festményt árultak rajta. ezek egy része antik festmény volt, más része pedig kortárs alkotás. Akkoriban nagyon sok, kb. 9000 festményt árultak átlagosan egyszerre a vatera.hun. Egy jó ideig nekem le sem esett a tantusz. Megfigyeltem, hogy egyszerre vannak színvonalas remekművek a választékban, de sok olyan festmény is akadt, ami megítélésem szerint messze alul maradt minőségben az általam festett képektől. Bevallom kissé rosszmájúan egy ideig ezeket kerestem, és azt mutogattam a nejemnek, hogy idenézz, ezt a pocsék képet mennyiért licitálják stb. Ez nem volt szép dolog, de emberek vagyunk én sem vagyok mentes a gyarlóságoktól.
Egy napon aztán leesett. Valahogy beugrott, hogy itt egy csomó alkotó beleértve a rossz képek alkotóit is, hétről hétre folyamatosan jelen vannak és mindig új kollekcióval. Na ekkor kezdtem el tudatosan figyelni. Pár nap alatt megfigyeltem, hogy max. 1 hetes aukcióra teszik fel a képeket és mindig 1 Ft-os aukcióval indulnak licitálásos rendszerben. aki a legtöbbet ígér az viszi a képet. Ekkor megnéztem az értékeléseiket és kiderült, hogy itt vannak olyan festők aki 1 év alatt több mint 100 képet adtak el.
Ez volt az a pillanat, amikor átutaltam 100,- Ft-ot a vaterának, hogy eladó fiókot regisztrálhassak, és belevágtam a vaterázásba.
Amikor feltöltöttem a képeket első nap nem történt semmi, gyakorlatilag folyamatosan a gép előtt ültem. Aztán másnap reggelre már mindegyik képen volt egy két licit. Nem sok ilyen pár száz forinton álltak, valamelyiken pedig csak egy licit volt így az 1,-Ft-on ált. Ez nem sokat változott a következő napokon sem. Végül egészen elkeserítő volt a helyzet, mert láttam, hogy itt ebből nem lesz üzlet, jó ha a vatera jutalékokat kitermelem. Aztán eljöttek az utolsó órák, este kilenc órakor jártak le a képek. Elkezdtek egyre sűrűbben érkezni rájuk a licitek. Végül az utolsó percekben felrobbant az egész és csak úgy záporoztak a licitek. emlékszem milyen izgalmas volt, a kezem az egérmutatón volt, és szinte másodpercenként ráfrissítettem az oldalra és minden frissítésnél magasabban álltak az árak. Mivel be volt állítva a licithosszabbítás, ami azt jelenti, ha az utolsó percben érkezik egy licit akkor 5 percíg meghosszabbodik az aukció, íg az este kilenc helyett kb. 22 óra körül járt le az utolsó kép. Én pedig mintha moziban lennék egy izgalmas filmen úgy bámultam a monitort frissítve az oldalt.
6 képpel indítottam, és 90000,- Ft bevételt értem el a 6 kép eladásával, 4 nap alatt. Teljesen ismeretlen festőként ennyi pénzt csináltam. Az egyik képemet 50000,- Ft villámáron vették meg. Aztán végül kiderült, hogy a vevő ezt véletlenül csinálta és nem akart ennyit fizetni, megállapodtunk 10000,- Ft-ban. Így végül a 6 kép eladásából 50000,- Forintom lett. Én pénzt ilyen könnyedén azelőtt még életemben nem kerestem. Azért könnyedén, mert az alkotás számomra nem megerőltetés, hanem örömteli időtöltés, és végül is ezzel kerestem meg azt a pénzt.
Első percek mámoros öröme után jött a kijózanodás pillanata. Mi lesz ha nem fizetnek ki, csak szórakoztak velem stb. Ilyen és ehhez hasonló aggodalmak öntöttek el. Aztán végül is a következő napokban megérkezett a számlámra minden kép után a vételár és kiderült, hogy ez tényleg működik. Nyomban feltettem újabb pár képet. Ismét minden ugyanígy történt. kb. két hét telt el így, ez idő alatt pedig közel 200000,- Ft-ot kerestem.
Akkor már tudtam, hogy megérkeztem.
Berendeltem pár webáruházból, olaj és akrilfestékeket, profi ecseteket, festőszert és egyéb eszközöket. Az akkor még működő Bricostore áruházban pedig egy rakás farost lemezt vágattam, és sürgősen kerestem egy képkeretezőt. Újra pezsgett bennem a buzgó tettvágy, az első sikerek miatti lelkesedés iszonyú energiákat adott, amelyektől fűtve gőzerővel nekiálltam festeni, majd tavasszal már az első csoportos kiáltásomon vettem részt, nyáron pedig 2 önálló kiállítást is szerveztem és egy festménypályázaton is indultam.
A korongecset lecseréltem 0-10-es sörte ecsetekre, a diszperzitet pedig művészolajfestékre. Olyan üzletet tudtam így kialakítani, ami folyamatosan biztosította azt a mennyiségű bevételt, amivel a családom és én kényelmesen és biztonságban élhettünk. Cserébe csak azt kellet tegyem minden nap, amit a világon mindennél jobban szeretek, alkotnom kellett. Egyszerűen csak ennyi volt a dolgom.
A következő évek fő bevételi forrása számomra a vatera volt. Emellett, több egyéb dologgal is próbálkoztam, kicsit belekóstoltam az ebay-be is. Lettek saját visszatérő gyűjtőim, portré és egyéb festmény megrendeléseim. Közben Adrienn elköltözött, majd hamarosan Írországba települt, a szobája ami így felszabadult ekkor galériává lett alakítva. Így már egyre gyakrabban megesett az is, hogy megálltak érdeklődök megnézni a galériát, és vásároltak is, meg a kiállításokon is értékesítettem. Szóval az életemet innentől kezdve a festészet hatja át, és gyakorlatilag nem kell dolgoznom, mert azt mondják aki a hobbijából képes megélni annak nem kell dolgoznia.
Aztán később Szekszárdon egy éven keresztül egy saját galériát is üzemeltettem, amit végül bezártunk (nem volt mellette elég időm festeni) de az is egy szép időszak volt.
Megjelent a KINVA könyv!
Az Így Lettem KINVA – Művésszé válásom rögös útja… c. könyv már megrendelhető!
Ismerd meg Te is életem történetét és eddigi pályafutásom hiteles leiratát!
További részletek a könyvről, a lenti gombra kattintva olvashatsz!
Már fél éve tartott a vaterás korszakom, és közben túl voltam több csoportos és egyéni kiállításon is. A vaterán keresztül rengeteg vevőm lett, és egyre többen megkerestek online is. Ekkor kezdtem el először azon gondolkodni, hogy az interneten egy saját weboldal segítségével is meg lehetne támogatni a munkámat. Már akkor világossá vált számomra, hogy az online jelenlét elkerülhetetlen és sokkal hatékonyabb, mint a kiállítások, galériák és egyéb hagyományos csatornákon való értékesítés. Noha az utóbbiak nagyobb presztízzsel bírnak.
Elkezdtem hát próbálkozni azon, hogy hogyan tudnék saját weboldalt létrehozni. Több sikertelen próbálkozásom volt. Különböző hazai ingyenes weboldalkészítő platformokkal, de ezek nagyon behatároltak voltak, és tele voltak tömve mindenféle reklámmal. Nem igazán jöttek be nekem. Végül kikötöttem a Google ingyenes weboldal készítőinél. Előbb a google sitesnél, majd a blogspot.hu-nál. Mindkettővel csináltam weboldalt, én a kezdőknek ma is a blogspotot ajánlom. Aki képes a facebookra képeket feltölteni, és képes egy Word dokumentumot létrehozni, ő gyakorlatilag ezt a végtelenül egyszerű, remekül működő weboldal rendszert is kezelni tudja majd önállóan.
Szerettem volna minél szebb weboldalt létrehozni. Hazai példa nagyon kevés volt, így bújtam a netet, és külföldi, főleg Angol nyelvterületen található végtelen sok festőművész honlapját, blogját böngészgettem, ötletek gyűjtése miatt. Láttam sok szép megoldást, amit és ahogyan tudtam igyekeztem beépíteni saját, kezdetleges weboldalaimba is. De közben megismerkedtem valami mással is. Rátaláltam egy olyan kultúrára, ami hazánkban teljesen ismeretlen volt.
Részlet a szekszárdi galériából- 2012-ből
Felfedeztem, hogy a külföldi festőművészek előszeretettel osztják meg egymással és a nagyközönséggel a tudásuk egy jelentős részét. Ezek a művészek nem csak egyszerűen feltöltötték a weboldalaikra a legújabb alkotásaikat, bemutatás, vagy eladás céljából. Nem. Ők ennél sokkal többet tesznek. Blogot vezetnek, ahol megosztják inspirációikat, az anyagokkal, színekkel, festőtechnikákkal való kísérletezéseik eredményeit. Egészen egyszerűen tudást osztogatnak igen bőkezűen, és ingyen. A másik amit megfigyeltem, hogy emellett aktívan fórumoznak is. A wetcanvas.com az egyik legnagyobb ilyen fórum, ahol kifogyhatatlan mennyiségű témáról beszélgetnek nap, mint nap, és elképesztő tudáshalmaz gyűlik itt össze.
A következő lépcsőben, egyre többet bújtam ezeket az oldalakat a tudásom bővítése céljából. A másik felfedezésem az volt, hogy az ingyenes tudások mellett rengeteg fizetős képzést is árultak, nyilván itt bővebb, és alaposabb információ mennyiséget érhetett el a tanulni vágyó. Elkezdtem hát keresni, a nekem tetsző online tanfolyamok, megvásárlás után letölthető könyvek, videók és tananyagok közt kutatni. Találtam is jó néhányat melyeket megvásároltam, és elkezdtem a komolyabb tanulást ezen új ismeretek mentén.
Tehát miközben még mindig kapcsolatban voltam Zoli bácsival, (2012 körül szakadt meg a kapcsolatunk egymással) elkezdtem mindenhonnan begyűjteni a tudást az interneten keresztül. Azért, hogy bővítsem ismereteimet, hogy jobb, képzettebb festővé válhassak.
Azt tapasztaltam, hogy a Nyugati művészek sokkal nyitottabbak, és segítőkészebbek egymás felé, mint a hazai társaink. A másik amit megfigyeltem, hogy nem olyan merevek a művészetek megítélésében mint idehaza nálunk. Sokkal barátságosabbak, és sokszínűbbek, a realizmus irányába is törekvőbbek mint mi, itt Magyarországon.
Örömmel fedeztem fel azt is, hogy rengeteg tudás érhető el, az anyagismeret területén is. Ez nekem már akkor is a kedvencem volt, mikor a szakmámat tanultam. Jó alapom is volt hát ezzel a tudással arra, hogy továbbfejlődjek ezen a téren is. Ekkoriban kezdtem el komolyabban kísérletezni a festészet anyagaival is. Elkezdtem saját magam készíteni festőszereket, olajfestékeket stb.
Ez a folyamat, és a csillapíthatatlan tudásvágyam nagyot lendített a festészetemen.
Ez egyébként nekem korántsem volt annyira könnyű, mint amennyire így leírva látszik.
Akik közelebbről ismernek, ők tudják azt, hogy nekem van egy kis problémám. Amit a Jóisten a kezemnek és a szememnek adott, hogy sikeresebb alkotásokat hozhassak létre, mindazt a fülemtől vette el. Én nagyon rosszul hallom a hangsúlyokat. Ennek következtében bár viszonylag könnyen tanulok nyelveket, de csak írni és olvasni. Nem hallom ugyanis azokat a kis, nüánsznyi hangsúly különbségeket, az artikuláció sajátosságait, ami abban segítene, hogy a kimondott és meghallott szót, hozzátársítsam egy általam írva, olvasva ismert szóhoz. Ez akkor van így ha folyamatos élő beszédet hallgatok. Ez az oka egyébként a rossz helyesírásomnak is, (amivel te is nap mint nap szembesülsz, ha a blogomat olvasod) sosem hallottam jól az anyanyelvi hangsúlyokat, így a szabályok megtanulását is korán feladtam. De azt hiszem a tartalom azért kárpótol mindenkit.
Amikor fiatal koromban diszkóba jártunk, én mindig úgy énekeltem a Magyar slágereket is, hogy sokszor bele asszociáltam valami odaillőt az eredeti szöveg helyett, amit én nem hallottam ki a dalból. Az angol nyelvű slágerekről, pedig jobb ha nem is beszélünk.
Szóval ott tartottam, hogy Angol nyelven kezdtem el az újabb tudásokat megtanulni a festészettel kapcsolatosan. Az évek folyamán megvásároltam oktató videókat, és könyveket rendeltem az amazon.com-ról. Beiratkoztam Angol nyelvű online festészeti tanfolyamokra, olvastam a nagy fórumokat, és a festőművészek informatív blogjait. Ezt a megannyi csodát, mind magamba szívtam, kipróbáltam, és fejlesztettem vele a tudásomat.
Egy probléma volt ezekkel, hogy többnyire mind Angol nyelven voltak írva. Illetve az oktató videókon is Angolul beszéltek. Ezeknek a fordítgatása, értelmezése, főleg a videó és hanganyagoknak a fordítását értem ez alatt, számomra igen nehézkes és lassú volt. Nem volt összhangban azzal az óriási tempóval, melyet a mérhetetlen tudásszomjam diktált.
De megoldottam, hiszen nem volt más út.
2008-ban egy-két ismerősöm érdeklődött, hogy nem oktatnám e nekik a festészetet, mert szeretnének ők is elkezdeni festeni. Ekkor jött az első gondolat, hogy csinálok egy tanfolyamot. Összeállítottam hát egy tananyagot, egy 1 napos festőkurzusra, kijelöltem erre a naptárban egy napot, majd kibéreltem erre az időszakra egy termet a Várdombi Általános Iskolától. Ezután az interneten elkezdtem hirdetni, és elképesztő érdeklődés volt, mert 10 jelentkezőm lett erre az alkalomra.
Emlékszem nagyon izgultam. Hiszen azelőtt sosem csináltam ilyent. Sosem beszéltem előtte emberek előtt, és nem oktattam még a festészetet. Egy kis ismerős fiút, aki amatőr videós volt, megbíztam azzal, hogy vegye fel az egész napot videóra. Azért, hogy utólag vissza tudjam nézni, okulni tudjak a saját hibáimból.
Eljött a nagy nap, feleségem szendvicseket készített, üdítőt, ásványvizet és pogácsát vásároltam, ezzel fogadtuk a vendégeket. Akik egész nap rám lesznek utalva. Hiszen velük előtte, még sohasem találkoztam, és tudtam jól, hogy nagy a tét, ha nem sikerül akkor nagyon beégek. A tudásomban persze bíztam, azzal nem volt gond. De maga az oktatás, az emberek előtti szereplés, ismeretlen terület volt számomra.
Szépen, egymás után megérkeztek a tanfolyamra beiratkozott hallgatók, és végül ott volt mindenki. Az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek emberek. Abban a reményben, hogy tőlem valami újat tanulhatnak a festészetről, vagy egyáltalán, hogy a segítségemmel elkezdjenek festeni.
Szóval óriási teher volt ismét a vállamon. Volt egy pont, amikor már-már bántam, hogy belevágtam. Nem ragozom tovább, bevallom féltem az eseménytől.
Aztán megérkezett mindenki, elhelyezkedtek, kicsit cihelődtek, ismerkedtek, majd lassan elcsendesült a terem.
Én pedig egyszer csak elkezdtem beszélni.
Ahogyan mondani szokták, „a többi már történelem”.
Innen fojtatjuk a következő részekben, amikor erről a napról, és az oktatással töltött évekről beszélek majd.
Ha bővebben is szeretnéd megismerni életutamat, akkor az önéletrajzi könyvemet is elolvashatod, ide kattintva szerezheted be!
Sok munkám van ennek a cikknek a megírásában, ha neked is tetszett a bejegyzés örülnék, ha itt alul a hozzászólások között megírnád a gondolataidat!
- KINVA Önarckép festmények bemutatása
A fejezetek egy festő életéből cikksorozatomban, melyben bemutatom hogyan kezdtem el az alkotótáborok vezetését… - KINVA – Fejezetek egy festő életéből 6. – Alkotó táboraimról
A fejezetek egy festő életéből cikksorozatomban, melyben bemutatom hogyan kezdtem el az alkotótáborok vezetését… - KINVA – Fejezetek egy festő életéből 5. – Festő oktatóvá válásom
A fejezetek egy festő életéből cikksorozatomban, melyben bemutatom életemet, az oktatás kezdeti időszakáról írok… - KINVA – Fejezetek egy festő életéből 4. – Festő karrierem kezdete
A fejezetek egy festő életéből cikksorozatomban, melyben bemutatom életemet, a festőként való működés kezdeti időszakáról írok…
Blog téma cimkék
KINVA kinva könyv könyv könyv írás Portré Személyes dolgok Önarckép Önéletrajz
Hozzászólás írása